2010. január 20., szerda

Piramis

Maradjunk barátok
- legyintettem magamban, rövid következtetés után. Épp zöldre váltott a lámpa - ácsi, mi az hogy maradjunk? Talán eddig azok voltunk? Először inkább
barátoknak kell lennünk,
azután majd maradhatunk... Hűha, még így is elég ijesztőnek hangzik.. Kell? Semmi sem kényszer, nem erőszak a disznótor - jobban tetszene tehát feltételesben:
Barátoknak kéne lennünk.
Igen, valóban - de nem megy ez csettintésre. Ez khérem egy folyamat, sok-sok minőségi idő szükséges hozzá, nem lesz csak úgy a semmiből barátság, vagyis
barátokká válnunk kéne.
Kicsit határozatlan ez így még mindig. Mintha nem gondoltam volna át rendesen, és egy teendőlista pontjait írnám: "barátokká kéne válni, fogkrémet kéne venni, macskát kéne etetni"...
Jó lenne, ha barátokká válnánk.
Ez biztos? Mindenkinek jó lenne? Nem tudhatom, én mindenesetre így gondolom;
szerintem jó lenne, ha barátokká válnánk.

Jó béna mondatot kaptam, mi? Úgy hangzik, mint egy rossz tankönyvfordítás. Pedig szerintem ugyanannyi idő megtervezni egy ilyet, mint kimondani az első gondolatot és utána magyarázkodni fél napig. Csak gondolom ez a kommunikáció lényege, semmi izgalmas nem lenne ha négyóránként szólnánk egymáshoz.
Meg kéne már tanulnom beszélni vagy mi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz. (2Móz3,5b)